|
Lelkemben élsz tovább
Álltad a vihart, az élet viharát,
de derekad meg nem törte!
Vad gyűlölet elvette szüleid,
férjed, két szép gyermeked,
a Te szíved - bár ott sírt a bánat -
nem üresedett ki, a szeretet
mint hömpölygő folyó áradt!
Hófehér hajad, drága két kezed
szemeidnek meleg tekintete,
gyémántként vésődött szívünkbe.
S a példa, melyet adtál
a jóra, szépre, az emberségre kötelez.!
Mily nagy mester voltál,
lelkünk húrjain muzsikáltál,
s tudtad mindig, kihez mily dallam való,
hogy az ő lelkében is
szép legyen a muzsikaszó!
A szeretetben is mily gazdag voltál,
áradt Belőled, a szívekig ért,
mindegy volt, gyermek, idős vagy fiatal,
Te csak adtál, adtál adtál,
Mint jó gazda, ki a magot veti!
Tudtad, hogy azt az Isten is segíti,
és megszelídül, lélekben is épül,
s az embertelen világot nem követi,
és minden erejével, gondolatával
az igazat keresi.
Most itt állunk megrémülve!
Arcunkon lefolynak a könnyek,
mint igaz gyöngyszemek.
Nem Téged, magunkat siratjuk,
mert szegények, árvák lettünk nélküled!
De tudjuk drága Erzsike néni,
lelked, szellemed, példád, tanításod -
szívünkben marad!
Így élsz tovább, s még fentről
is tanítasz.
arra való az élet, hogy békében,
szeretetben
adjuk tovább emberi értékeinket!
S kérjük, hogy fentről is vigyázz ránk,
vigyázz életünkre, hogy bármi történjen is
-
mindmáig bátran tekinthessünk
a Te gyönyörű égi szemeidbe.
|
Szakmáry Katalin: Az út vége |
Életeddel
példát
mutattál
Hozzád mindig
hazamentem,
ajtód mindig
nyitva állt előttem,
két karoddal
átöleltél,
mint
gyermekedet szerettél.
Gond, bánat
nálad csendesedett,
melegség járta
át szívemet,
édes volt a
falat, mit adtál,
életeddel
példát mutattál.
Kedvesek
voltak a baráti estek,
illatos,
forralt boros beszélgetések,
Ropogós
pogácsa íze a számban -
mindig ily
meleg otthonra vágytam.
Többé már nem
szépíted otthonom,
nem
csodálhatom virágaidat Veled.
Lelkemben
marad, míg élek;
Feledhetetlen arcod és simogató
kezed..
Horváthné Peterdy Ilona
2003. október 22.
|