Fenyőágakon átszűrt ragyogás
Süteményt készít, amit nem tud más
 Lelketek kuncog, meglepve  felnevet,
ha havat láttok hajtöveiteken,
karácsonyi hópelyhek helyett.
Árkolt szemetekben csillagszóró ragyog,
Ha verset írtok, vagy mesét mondatok...
Az idő bokátokat itt - ott kapkodja már,
Tavalyi kabátod feldobja  az új színes sál,
Hát bókol egyet és tovább sompolyog ,
Az újév talán majd ránk mosolyog?...
 
(Részlet az általam is ismeretlen Juli verséből 2006 karácsonyára)
 

Kedves Barátaink!
 
Kívánunk mindannyiunknak  békés karácsonyt szeretteink  körében. Vegyen körül bennünket  harmónia és békesség. Karácsonykor több közülünk elment bölcs asszony szól hozzánk.  Erzsi néni, Ilus néni, aki  minden évben kérte karácsonyi áldását, de most édesanyám  unokájához írt soraiból idézek:

„...ami az életünket tartalmasabbá, igazibbá, erősebbé teszi, ami igazán értékes emberré tesz bennünket, kívánom, hogy mindig legyen a szívedben szeretet, ami azt jelenti, hogy soha nem érezzük az életet üresnek, szürkének és sivárnak....”

Karácsony a szépség, a szilveszter, a jó kedv ideje.
Nagyon szép és nehéz volt ez az év, amit reméljük együtt búcsúztatunk 2006. december 28-án. Gyertek el a VMK-ba 16 órára. A második emeleten levő kamarateremben leszünk, a 210-es számú szobában. Bőven lesz hely. Ennivalót hozzon, aki tud. Tudod, himi - humi és maradék.
Műsort is csinálhatunk magunknak. Ha van, azt is hozz. Ha van fiú, és rászedhető, azt is hozz. Nem őt esszük meg:))

(Látod, én is megírtam fenti, tisztelgő versemet,
 így csak az tud szólni hozzád, aki ismer téged és szeret. :) )

Várunk  mindannyiunk nevében:
Juli és Irke
 

 
Veszprém. 2006. december 14.