Balítéletek a kvótával szemben
 

1. Magyarországon ma a jogegyenlőség és az állampolgárok szabad választása alapján kerülnek be a parlamentbe a tehetséges, rátermett képviselők. Szabad a pálya, szabad a verseny.

A listás választási rendszer feltétlen lojalitást vár a jelöltektől, és a lista a jelöltek pártban szerzett érdemei szerint van összeállítva. Aki nem listán, párttámogatás nélkül indul, annak kevés az esélye. A jogegyenlőség nem teremt esélyegyenlőséget. A versenyzők felét szubjektív és objektív korlátok fogják vissza attól, hogy a startvonalhoz álljanak. A férfiak és a nők között nincs tiszta versenyegyenlőség.


2. Megy magától is. A tehetséges nők „szerves” fejlődés eredményeképpen majd bejutnak a döntéshozatalba. Meg kell győzni a társadalmat, hogy ne legyen igazságtalan.

A női politikusok aránya a rendszerváltozás óta a parlamentben nem változott. Nem lehet bízni a „szerves” fejlődésben, mert a kvóta egzisztenciákat érintő változás.
Kvóta nélkül nem megy. Választójogi törvényében 38 ország alkalmaz kvótát, köztük Franciaország, Spanyolország, Belgium. A patriarchális társadalomban a férfiaknak a kultúrába rejtett előjogaik vannak a nőkkel szemben. Ezeket az előjogokat segíti a kvóta leküzdeni. A nők a kvótával nem kapnak előjogokat, csak nagyobb esélyt a korábbinál.


3. Nincsenek Magyarországon politikai ambíciókkal rendelkező, rátermett, elhivatott nők, ezért a kvóta alapján a nők érdemtelenül, képességeik és tudásuk megmérettetése nélkül kerülhetnek be a döntéshozatalba.

A pártok nem olyan ostobák, hogy listára vegyenek olyan nőket, akik nem rátermettek. Számos nő dolgozik a második vonalban, aki nem kap lehetőséget, mert a helyeiket a „szokásjog” alapján mutyiból a listára került, náluk tehetségtelenebb férfiak foglalták el.
Számos diplomás, alkalmas nő dolgozik az élet legkülönbözőbb területén, aki azért nem érzi, hogy a politikában keresnivalója van, mert látja azt, hogy ez egy zárt férfi klub. Nem akar ide jelentkezni, mert ide csak a kiválasztottak léphetnek, de ha keresik és hívják, a legtöbben szívesen kipróbálják szellemi kapacitásukat, emberi kvalitásukat a köz érdekében.
Nevetséges azt hinni, hogy amikor Magyarországon a felsőfokú végzettségűek több mint a fele nő, akkor nem lehet találni párszáz politikai vénával megáldott rátermett nőt. A magyar nők kvalitásai feltehetően megfelelnek az európai átlagnak, mégis szégyenletesen alacsony a nők részvétele a döntéshozatalban.


4. A női kvóta bevezetése pozitív diszkrimináció. Ha van női kvóta, miért nincs roma kvóta, munkás kvóta, zsidó kvóta, nyugdíjas kvóta, bevándorló kvóta, és minden hátrányos helyzetű csoportnak kvóta?

Ez fából vaskarika, a kvóta nem diszkrimináció, mert senkit nem diszkriminál, hanem támogatása annak a legnagyobb kisebbségnek, amelynek évezredes hátrányt kell behoznia.
A nők diszkriminációja átszövi az egész társadalmat, hiszen minden diszkriminált csoport felerészben nőkből áll. A nők az egész magyar társadalomban számbeli többségben, de társadalmi értelemben kisebbségben vannak. A nőket ért diszkrimináció valamennyi formája azt célozza, hogy megakadályozza a férfiakkal azonos kvalitásokkal (végzettség, tehetség, rátermettség terén) rendelkező nők azonos hozzáférését a gazdasági, információs és a politikai hatalomhoz .A választási kvóta mindenütt a világon azt segíti elő, hogy a nemek kiegyensúlyozott arányban vegyenek részt a döntéshozatalban.


5. A kvóta-törvény üzenete, hogy a nők képtelenek saját erőből céljaik elérésére. A kvóta veszélyes, mert hátha nem becsületes, rátermett emberek kerülnek be a parlamentbe?

Eszerint most benn ül a parlamentben több mint 300 tehetséges, tettre kész, becsületes férfiember, ezzel szemben a nők hátrányát csökkentő kvóta segítségével bekerül egy csomó tehetségtelen, lusta, buta és becstelen nő. Mindez a pártok által jelölve, a választók által megszavazva . Miért gondolják azt, hogy a pártok nem a rátermett politikusnőket tennék a listáikra?
A kvóta-törvény lényege, hogy a társadalom nem mondhat le a nők tehetségéről, tudásáról és azokról az értékekről, amelyek a társadalmi gondolkodás harmonikusabb voltát biztosítják .Ez akkora luxus, hogy épeszű társadalom nem engedheti meg magának.
Angela Merkel német kancellár kvótanőként került Kohl kancellár mellé, és senki nem tagadhatja, hogy az egyik legtehetségesebb politikus az EU-ban. Egy egészséges önbizalommal rendelkező nőt nem zavarja az, hogy listáról került be a parlamentbe, mint ahogy az urakat sem zavarja. A képviselő értékét sokrétű feladatainak teljesítése alapján ítélik meg.


6. Az önkormányzatokban a rendszerváltás óta megkétszereződött a nők aránya és sok a női polgármester, ami azt igazolja, hogy a nők fokozottan előretörnek.

Minél kisebb presztízzsel és kevesebb pénzzel jár egy pozíció, annál könnyebben engedik át a nőknek. Minél kisebb egy település, annál nagyobb a nők aránya a polgármesterek között. Ott, ahol polgármesternek lenni nem hatalmi pozíció, hanem elsősorban a szegény elesettek szolgálata. A budapesti kerületek és a megyei jogú városok, de akár a kisebb városok élén is csak elvétve találunk nőket. Semmi jele nincs kedvező változásnak. Szó sincs szemléletváltozásról, csupán itt is megjelenik az a szindróma, mint a többi „elnőiesedett” pályánál: a férfiak elhagyják a pedagógusi, a bírói, stb. pályát, bár még így is messze vagyunk attól, hogy akár kiegyensúlyozott női részvételről beszéljünk.


7. A kvóta valamiféle baloldali, netán akár „komcsi” találmány.


A kvótát először 1972-ben a svéd liberális párt alkalmazta. Igaz, hogy a szociáldemokrata pártokban vált mára általánossá, de több liberális és konzervatív párt, többek között a német kereszténydemokraták is alkalmazzák. A CDU egyáltalán nem tekinthető baloldali pártnak. Kvóta ügyben tehát végre nem a jobb- és a baloldal között van a választóvonal, hanem a korszerű, a világ trendjeit megértő és a tradicionális hatalomhoz ragaszkodó gondolkodásmód között. A fejlett demokráciákban, mint pl. Finnországban, a politikai pártok nem kényszerből, hanem beépült morális igény alapján ügyelnek a nemek olyan arányára, hogy egyik képviselete se kerüljön 40% alá. Megjegyezzük, hogy a finn kormányban jelenleg 12 nő és 8 férfi van, de mi megelégednénk a fordított aránnyal is. Van tehát jó és követendő minta, ami nem csak a politikai elitre, hanem az egész társadalomra jótékony hatással van.